1.rész

1.rész

A Nap vörösre festette be a zordon hegy, öreg szikláit. A szél lassan feltámadt és a lány szemébe fújt egy tincset.  A lány nem mozdult, csak állt a völgyben a hegy lábánál, tekintetével pedig a hegy tetején álló, furcsa alakot fürkészte. Nem látta rendesen mi van ott. Csak egy szokatlan, nem emberi alakot látott mögötte pedig a fenyőerdőt, ami elnyelt minden világosságot. Az erdő megmozdult. A szél megmozgatta a fenyő tűleveleit és pár perc múlva mindent elöntött az édes, fenyőillat. Az erdőből egy másik körvonal lépett elő. Nagy termetű volt és mintha neki szárnyai lettek volna. Angyalok. Futott végig a gondolat a lány agyában. Nem mozdult innentől kezdve. Levegőt is óvatosan vett. Nem akarta, hogy észrevegyék, mert akkor megölik. Az angyalok kegyetlenek, nem békések és egy rossz mondat vagy szó, az embereket kegyelem nélkül kivégzik. A szíve vadul dobogott, de megbabonázta az, hogy ilyen közel lehet két angyalhoz. Mindig is találkozni akart egyel. Ez egy fajta vágyálom volt nála. Mindent megtett volna érte és most itt volt előtte ez a csodálatos lehetőség. Semmit sem hallott abból, amit egymásnak mondtak, de ez neki nem számított. Még ha csak egybe folyt alakokat lát, akkor is boldog, mert a közelükben van. Félelem, gyönyör és boldogság. Ez jár annak az embernek, aki velük találkozik.  Az angyalok elérhetetlenek, nemesek és túl büszkék. Szeretik ezt kihasználni, ebből az okból kifolyóan gyilkolni. Kegyetlenek és semmi emberiesség nincs bennük.

A hegytetőn áll a két alak. Az egyik a szikla szélén a másiknak háttal. A Nap időközben lenyugodott és ezer apró csillag jelent meg az égen.  A lány szívében felébredt a bánat szörnyű szörnye, mert már semmit sem látott azokból a gyönyörű lényekből, akik iránt a szeretetét mélyen elrejtette szívében. Felnézett az égre és nézte a fényes kis pontokat, amik az eget uralták. A szél feltámadt és a lány illatát messzire vitte, fel az erdőbe, fel az angyalok orra elé. Ő ezt nem tudta, de ezek a csodálatos teremtmények megérezték. Eltűntek a lány pedig észre se vette. A szél még jobban feltámadt, - végül is ő pár percig ezt hitte. Két pár angyalszárny okozta a szelet és a hozzájuk tartozó testek leszálltak elé. Szemei kikerekedtek, levegőt, alig mert venni. A feje szédült az idegességtől, a szíve pedig vadul kalapált. Hátrálni akart, elmenekülni, elbújni, de nem tudott. Az erősebb, az idősebb angyal közelebb ment hozzá. A lány remegett és felkészült az eljövendő, hosszú, kínnal teli halálra. Az angyal hatalmas, izmos teste eltakarta a mögötte álló fiatal angyalt, a lányra pedig sötét, borús árnyékot vetített. Arca hófehér volt és ártatlannak tűnt, de a szemében harag, kegyetlenség dominált. Fekete haja könnyedén omlott homlokára, a hajszálak végei pedig szemébe. A lány becsukta íriszeit és várt, de nem történt semmi.

- Hogy hívnak, és mit keresel itt? - szólalt meg mély hangon az angyal. Mérgesnek tűnt pedig csak a büszkeség és a dac beszélt belőle. A lány lehajtotta a fejét bűnbánóan. Egyre jobban remegett, de közben vonzotta is az angyal. A hangja megbabonázta, transzba ejtette.  

- Choi Dongi - az angyal nem szólt, a lány elnémult. Gyilkos csend és a halál bűzös szaga érződött kettőjük között. Dongi nem mert rá nézni. A földet bámulta és meglepődve nézte, ahogy a lába körül a fű deressé változik.

- Nem válaszoltál a másik kérdésemre! - dühös volt és egyre nagyobb árnyék vetült a lányra.

- Semmit nem keresek itt. - vágta rá gyorsan.

- Ne hazudj! Miért bujkálsz itt?

- Azért, mert kíváncsi voltam, hogy mi az a furcsa alak fent a hegytetőn és mikor láttam, hogy mi, nem mertem megmozdulni, mert annyira szerettem volna már végre angyalt látni. - jött ki egyszerre a lányból minden szó. Az arkangyal tette ezt vele. Befolyásolta elméjét, hogy elmondjon neki mindent. Az angyal kedvet kapott játszani.

- Tudod, ki vagyok? - Dongi megrázta a fejét, hogy nem. Az angyal arcára huncut mosoly ült ki, ami nem nagyon illet erős személyiségéhez. Indulhat a játék - gondolta magában. - A nevem Bang YongGuk. - a lány felkapta a fejét és kikerekedtek a szemei. Az arkangyal megérintette a lány homlokát, aki abban a másodpercben mély álomba merült. 

Coming soon

Szereplők:

Bang YongGuk:


beosztás:     

 arkangyal


életkor: 
senki se tudja, nagyon idős


képesség: 
minden felett tud uralkodni, bele tud az angyalok és emberek elméjébe hatolni és ezáltal irányítani tudja őket. Ez csak az ő képessége. 


Zelo:


beosztás:
a legfiatalabb angyal

életkor:
500

képesség:
neki még nincsen semmilyen képessége, de a szíve emberi


DaeHyun:

beosztás:
tudás angyala

életkor:
6000

képesség:
ő a legokosabb, még a meg nem történt dolgokra is tudja a választ. Pallasz Athéné az ő leszármazottja. 


JongUp:

beosztás: 
háború angyala

életkor:
 10.000

képesség:
minden fegyverré válik a kezében, ha ő azt akarja


YoungJae:

beosztás:
szorgalom, segítőkészség angyala

életkor:
8000

képesség:
neki nincs különös képessége, ő az aki a bajban jutottak mellett mindig elsőként ott van


HimChan:

beosztás:
minden szépnek a megteremtője

életkor: 3500

képesség:
bárkit el tud csábítani egyetlen mozdulattal, minden földi és égi lény őt akarja, vele szeretnének hálni, a férfiak körében is eléggé ismert, szereti szépségét kihasználni és ezzel az őrületbe kergetni a férfiakat, nőket egyaránt

Bevezető:

A lét oly rövid. A lány egy életen át keresi a szerelmet, ami élete végig kitart. Rövid a létünk és több fájdalom van benne, mint boldogság. A lények kikről alig tudunk valamit az idők végezetéig és annál tovább is fent maradnak. Emberi ész nem tudja fel fogni, hogy ők már milyen sok dolgot láttak, éltek át. Nekik egy ember élete csekély, múló, felesleges dolog, de nekünk az életünk ajándék, amire vigyáznunk kell.

Menekül, mint az üldözött vad. Mindjárt elkap-, csak ez jár a fejében. Érzi tarkóján, ahogy közelít felé. Fut, de hiába hisz ő gyorsabb, erősebb és egyetlen mozdulattal véget vethet értelmetlen életének. Küzd, ahogy az emberek teszik. Eltűnik, majd újra felbukkan a felette lévő árny ő pedig sikoltva repül a karjaiban találva magát…

 Mégis mit tegyek, hogy boldogabb legyél, és ne gyötörj tovább? Furcsa gondolatok cikáznak végig agyában és rá jön, bármit tehet, nem tud ellen állni neki. Bele férkőzött gondolataiba és testét úgy irányítja, mint egy bábot. Nem elég erős hozzá, hogy ellenszegüljön. Gyáva és nem meri azt mondani, hogy nem. De ő csak egy ember, halandói gondolatokkal. Sose lesz ennél több pedig annyira szeretne…