1.rész

1.rész

A Nap vörösre festette be a zordon hegy, öreg szikláit. A szél lassan feltámadt és a lány szemébe fújt egy tincset.  A lány nem mozdult, csak állt a völgyben a hegy lábánál, tekintetével pedig a hegy tetején álló, furcsa alakot fürkészte. Nem látta rendesen mi van ott. Csak egy szokatlan, nem emberi alakot látott mögötte pedig a fenyőerdőt, ami elnyelt minden világosságot. Az erdő megmozdult. A szél megmozgatta a fenyő tűleveleit és pár perc múlva mindent elöntött az édes, fenyőillat. Az erdőből egy másik körvonal lépett elő. Nagy termetű volt és mintha neki szárnyai lettek volna. Angyalok. Futott végig a gondolat a lány agyában. Nem mozdult innentől kezdve. Levegőt is óvatosan vett. Nem akarta, hogy észrevegyék, mert akkor megölik. Az angyalok kegyetlenek, nem békések és egy rossz mondat vagy szó, az embereket kegyelem nélkül kivégzik. A szíve vadul dobogott, de megbabonázta az, hogy ilyen közel lehet két angyalhoz. Mindig is találkozni akart egyel. Ez egy fajta vágyálom volt nála. Mindent megtett volna érte és most itt volt előtte ez a csodálatos lehetőség. Semmit sem hallott abból, amit egymásnak mondtak, de ez neki nem számított. Még ha csak egybe folyt alakokat lát, akkor is boldog, mert a közelükben van. Félelem, gyönyör és boldogság. Ez jár annak az embernek, aki velük találkozik.  Az angyalok elérhetetlenek, nemesek és túl büszkék. Szeretik ezt kihasználni, ebből az okból kifolyóan gyilkolni. Kegyetlenek és semmi emberiesség nincs bennük.

A hegytetőn áll a két alak. Az egyik a szikla szélén a másiknak háttal. A Nap időközben lenyugodott és ezer apró csillag jelent meg az égen.  A lány szívében felébredt a bánat szörnyű szörnye, mert már semmit sem látott azokból a gyönyörű lényekből, akik iránt a szeretetét mélyen elrejtette szívében. Felnézett az égre és nézte a fényes kis pontokat, amik az eget uralták. A szél feltámadt és a lány illatát messzire vitte, fel az erdőbe, fel az angyalok orra elé. Ő ezt nem tudta, de ezek a csodálatos teremtmények megérezték. Eltűntek a lány pedig észre se vette. A szél még jobban feltámadt, - végül is ő pár percig ezt hitte. Két pár angyalszárny okozta a szelet és a hozzájuk tartozó testek leszálltak elé. Szemei kikerekedtek, levegőt, alig mert venni. A feje szédült az idegességtől, a szíve pedig vadul kalapált. Hátrálni akart, elmenekülni, elbújni, de nem tudott. Az erősebb, az idősebb angyal közelebb ment hozzá. A lány remegett és felkészült az eljövendő, hosszú, kínnal teli halálra. Az angyal hatalmas, izmos teste eltakarta a mögötte álló fiatal angyalt, a lányra pedig sötét, borús árnyékot vetített. Arca hófehér volt és ártatlannak tűnt, de a szemében harag, kegyetlenség dominált. Fekete haja könnyedén omlott homlokára, a hajszálak végei pedig szemébe. A lány becsukta íriszeit és várt, de nem történt semmi.

- Hogy hívnak, és mit keresel itt? - szólalt meg mély hangon az angyal. Mérgesnek tűnt pedig csak a büszkeség és a dac beszélt belőle. A lány lehajtotta a fejét bűnbánóan. Egyre jobban remegett, de közben vonzotta is az angyal. A hangja megbabonázta, transzba ejtette.  

- Choi Dongi - az angyal nem szólt, a lány elnémult. Gyilkos csend és a halál bűzös szaga érződött kettőjük között. Dongi nem mert rá nézni. A földet bámulta és meglepődve nézte, ahogy a lába körül a fű deressé változik.

- Nem válaszoltál a másik kérdésemre! - dühös volt és egyre nagyobb árnyék vetült a lányra.

- Semmit nem keresek itt. - vágta rá gyorsan.

- Ne hazudj! Miért bujkálsz itt?

- Azért, mert kíváncsi voltam, hogy mi az a furcsa alak fent a hegytetőn és mikor láttam, hogy mi, nem mertem megmozdulni, mert annyira szerettem volna már végre angyalt látni. - jött ki egyszerre a lányból minden szó. Az arkangyal tette ezt vele. Befolyásolta elméjét, hogy elmondjon neki mindent. Az angyal kedvet kapott játszani.

- Tudod, ki vagyok? - Dongi megrázta a fejét, hogy nem. Az angyal arcára huncut mosoly ült ki, ami nem nagyon illet erős személyiségéhez. Indulhat a játék - gondolta magában. - A nevem Bang YongGuk. - a lány felkapta a fejét és kikerekedtek a szemei. Az arkangyal megérintette a lány homlokát, aki abban a másodpercben mély álomba merült.